4 tipp, hogy ne lankadjon az újévi lelkesedésed
Vajon ők okosabbak?
NEM!
Vajon ők jobb nyelvérzékkel rendelkeznek?
NEM!
Vajon nekik több idejük van?
NEM!
Akkor mi az, amit ők tudnak, és amit másképp csinálnak?
Lássuk mi az legfontosabb 4 dolog, amit csak kevés ember csinál annak érdekében, hogy kitartó és sikeres legyen a nyelvtanulásban:
1. Nem kezdik mindig a legelejéről a tanulást.
Tisztában vannak a saját szintjükkel, mert pl. elmennek egy nyelviskolába ingyenes szintfelmérésre. Nem ülnek be az alacsonyabb szintű órára, mondván hogy akkor minden könnyebb lesz...vállalják, hogy egy picit nagyobb kihívás legyen az elején, és ez húzza őket előre. Nem kudarcként élik meg, ha valami még nem megy, hanem adnak időt maguknak, hogy belerázódjanak, és mindig legyen valami, ami fenntartja a lelkesedést, ami kihívást jelent. Fontos, hogy ne legyen túl nagy a kihívás, csak kicsi, ami pont megugorható!
Ezzel szemben aki mindig újra a legelejéről akarja kezdeni, 3-4-szeri újrakezdés után már úgy gondolja, az angol egy nagyon nehéz nyelv, nem neki való. Pedig ez nem igaz!
2. Nem félnek attól, hogy hibáznak, és hogy mások kinevetik őket.
Ez egy nagyon fontos hozzáállásbeli különbség! Sokkal előbb áll össze folyékony beszéddé annak a nyelvtanulónak a beszéde, aki mer hibákat ejteni, mint annak, aki folyton tökéletességre törekszik, és inkább meg sem szólal, amíg fejben nem rakta össze tökéletesen a mondatot.
A hibázás együtt jár a tanulással. A nyelv lényege a kommunikáció, nem a tökéletesség! Nem kell minden szót megérteni ahhoz, hogy felfogjuk a lényeget.
Szóval ez nem matematika, akkor is megértenek minket, ha nem teljesen helyesen fejezzük ki magunkat, ha néha rosszul ragozunk. Gondolj arra, hogy a kínai gyorséttermekben hogy beszélnek magyarul a kínaiak...mégis megy az üzlet...
3. Mernek kérdezni a nyelvórán, felvállalják, ha valamit nem értenek meg elsőre.
Ki gondolná, de ez is egy nagyon lényeges különbség. Aki mer kérdezni, már ott az órán megérti a magyarázatokat, és otthon már csak be kell gyakorolni, hogy automatikus legyen. Míg aki az órán nem érti meg, miről van szó, inkább lapít, csak ne derüljön ki, hogy ő nem értette meg...otthon aztán törheti a fejét, faggathatja az ismerőseit, rokonait, hogy hogy is van ez? Ez nagyban hátráltatja a sikeres nyelvtanulást.
Merni kell kérdezni a tanártól, és kifejezni, ha valamit még nem értünk!
4. A beszédre és a szókincsfejlesztésre fekszenek rá, nem a nyelvtanra!
Sokkal fontosabb, hogy meg merjünk szólalni, és ki tudjuk fejezni a gondolatainkat, még akkor is, ha vannak benne nyelvtani hibák.
Akinek nagy a szókincse, alig veszi észre a mindennapi beszédben a nyelvtan hiányát. Akinek a nagyon alapos nyelvtani ismeretei viszonylag szerény szókinccsel párosulnak, az csodálkozva tapasztalja, hogy egyesek milyen hibásan beszélnek, mégis milyen jól boldogulnak, szóban és írásban egyaránt.
A nyelvtanítási tapasztalataim szerint a szókincs fejlesztésével a nyelvtani ismeretek is rendszereződnek, fejlődnek!
Úgyhogy, semmi ok az aggodalomra, mindig fejlődni fogsz, ez teljesen biztos! :)