Mi hátráltat téged? Miért mindig egy másik nyelven jutnak eszedbe a szavak?

Ezt proaktív és retroaktív gátlásnak hívjuk. A proaktív, az előre ható gátlás miatt mindig a régebbi dolgok ugranak be, tehát az elsőként tanult nyelv szavai tolakszanak előre, amikor például valamit angolul szeretnél mondani, a német csúszik ki a szádon.

A megoldás a problémára az idő, vagyis, amikor megerősödik a tanult nyelv, több asszociációs kapcsolat keletkezik az agyban, akkor már nem akarja a német erőszakosan kilökni a sorból az angolt.

A gátlás másik típusa a retroaktív gátlás, amely visszafelé hat, tehát az angol is tudja a németet „fojtogatni”. Vagyis, amikor már erősek a beszéd képességeid, túlvagy már a jártasság, készség, képesség felépítése fáradságos szakaszán, elértél a magas hegycsúcsra, akkor előfordulhat az is, hogy amikor németül beszélsz, akkor angol szavak fognak kicsúszni a szádon. Ez nem baj, azt bizonyítja, hogy becsületesen dolgoztál.

És még egy fontos: a homogén gátlás. Annál könnyebben tanulunk, minél különbözőbbek az emlékek, ha hasonlóak, akkor könnyebben összekeverjük őket (a rendszámokat ritkán keverjük a telefonszámokkal, a lakóhelyet pedig még kevésbé az előzővel). 

Gondolj az angol wonderful, és a német wundervoll szavakra, nekem rémálom volt a hasonlóság… Inkább a wunderbart használom egyébként még most is.

Az egymáshoz hasonló emléknyomok közül az erősebb, vagy jobban megszilárdult, a hozzá hasonlókat gátolhatja.

Amikor két hasonló nyelv egy szinten, vagy közel egy szinten van, akkor gyakoriak a cserék. Ilyen például az újlatin nyelveknél a spanyol-olasz keverése, vagy az indogermán nyelveknél a sokunk által megélt angol-német szócserék. 

Nem gond, kijavítod magad és kész. Nem tragédia. Egy idegenvezető ismerősöm, aki folyton úton volt mesélte, hogy Spanyolország után, amikor Olaszországba vitt csoportot, akkor legalább 2-3 teljes nap kellett neki, hogy ne a spanyol szavakkal fejezze be a mondatait. De ő csak nevetett ezen és jól tette, mert a felnőtt utasok megértették a problémát.

Ennél is keményebb eset történt, amikor egy kollégánk a középiskolában leadta az összes német óráját, és helyettük csak angolt vállalt, mert a szócserék miatt a diákok csúfot űztek belőle. Szomorú, mert nagyon jó német és angol tanár volt és sokakkal megszerettette a németet.

Ne izgulj tehát, a felnőttek világában ez nem ügy, hiszen magyarul is rengetegszer előfordul, hogy vagy nem jön a szánkra egy szó, vagy felcseréljük egy másikkal, esetleg kis sem tudjuk még később sem nyögni. És nem történik semmi. Igaz? Kijavítjuk magunkat és az élet megy tovább. 

Úgyhogy inkább a pozitív dolgokra koncentrálj, ne arra, hogy 2x nem jutott eszedbe valami, csak németül és ami a legfőbb: Beszélj! Szólalj meg mihamarabb! Beszélj mindenáron! 

Mert ahogy egy professzor mondta nekünk, a tökéletes csendből sosem nem lesz tökéletes beszéd :)