Nyelvérzék: sikerélmény, vagy a kifogás forrása?

 Vannak, akik szerint nyelvérzék mint olyan nincs, nem létezik, pusztán kifogás a kudarcra. A többség azonban a nyelvérzék létét tényként kezelik. Utóbbi véleményt látszanak alátámasztani a kutatások, melyek ezt a képességünket tesztelik, mérik.

Egy dologban egyetértenek a nyelvtanárok: az összes diákot meg lehet tanítani idegen nyelven kommunikálni, amennyiben lelkesedés, szorgalom, idő és módszerek tekintetében minden ideális. De akkor most van, vagy nincs jelentősége ennek az egész nyelvérzék kérdésnek?

“Vannak ennél fontosabb tényezők is!”

Épp úgy lehet nyelvérzékről beszélni, mint matematikai képességről vagy tehetségről az autóvezetéshez – állítja Tölgyesi Zsuzsa, a Tudomány Nyelviskola tanulmányi igazgatója, aki maga is gyakorló tanár.

A nyelvérzék azonban nem azt határozza meg, hogy valaki képes-e megtanulni egy idegen nyelvet, hanem azt, hogy ez mennyi idő alatt sikerül. Maga a nyelvérzék ráadásul mindössze egyetlen tényező, önmagában semmit nem dönt el. Óriási jelentősége van például a motivációnak és a személyiségnek. 

Ezzel a kettővel akár a saját határainkat is átléphetjük, akkor is, ha a nyelvérzékkel történetesen hadilábon állunk – mondja a szakértő.

Szakemberek szerint, ha bárki úgy érzi, hogy ezek közül valamelyik nem az erőssége, akkor sincs ok az elkeseredésre. Egyrészt vannak fejleszthető területek, például az asszociatív memória, ami a szavak hosszú távú megjegyzéséhez kell, másrészt az esetleges hiányosságokat nagyon jól kompenzálhatják az erősségeink, például az akaraterőnk, a kitartásunk vagy akár a kreativitásunk.

A nyelvérzéken innen és túl

Nagyon nem mindegy tehát, hogy valaki azért szeretne egy idegen nyelvet elsajátítani, mert ettől jelentős előnyt remél a munkaerőpiacon, vagy azért, mert a diplomához kötelező bemutatnia a nyelvvizsga papírt. Döntő jelentősége van annak is, hogy kinek mekkora az önbizalma, mennyire perfekcionista, vagyis mennyire tartja megengedhetőnek, ha hibázik – folytatja Tölgyesi Zsuzsa.

Az, aki extrovertáltabb személyiség, több interakcióban vesz részt, könnyen megszólal már minimális tudással is. Egy introvertáltabb személyiségű diák pedig valószínűleg inkább passzív, ugyanakkor nagyobb szókincsre fog szert tenni. Hasonlóan ehhez, egy perfekcionista diák valószínűleg többet küzd a folyékony nyelvhasználattal, viszont helyesebben fog beszélni, mire megszólal.

Az életkornak sincs semmi jelentősége az akkor, ha az illető a nyelvtanulást megelőzően is rendszeresen tanult valamit. Persze nem csak az iskolai keretek számítanak. Lehet ez tanfolyam, tréning, vagy akár csak saját magunk képzése. Tény, hogy azoknak, akik húsz éve nem tanultak semmit, sokkal nehezebb elkezdeni egy nyelvet.

Két év után még mindig “he don’t like play sport”? - kérdezi a szakértő

“Minket nyelvtanárokat is folyamatosan foglalkoztat, miért van akkora különbség a tanulók haladási üteme között. Hiszen ha megértjük, hogy kit mi segít, vagy épp gátol a tanulásban, akkor mi is többet tudunk tenni a sikeréért – magyarázza Eszter, a Tudomány Nyelviskola egyik tanára. – Mindannyian ismerünk olyan diákokat, akik két év folyamatos tanulás után még mindig az alapoknál tartanak, hiába a sok gyakorló feladat, a rengeteg ismétlés.

A legegyszerűbb szerkezetek is keverednek, alapszavak nem ugranak be. Ha ilyenkor sem a hozzáállással, sem a lelkesedéssel nincs gond, mi is gyanakodni kezdünk, hogy a nyelvérzék a ludas.

De ez mindig csak az egyik fele a történetnek. Mert ezt a mi tapasztalataink szerint is lehet ellensúlyozni a módszerekkel, vagyis nem szabad feladni, sem a diáknak, sem a tanárnak. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy valakire csak úgy ragadnak a szavak, a szabályok azonnal ülnek, másnak millió mondatra, feladatra és gyakorlásra van szüksége.”

A megoldás kulcsa a tanulási stratégia. “Rengeteg kreatív technikát ismerünk már, például a szótanulásra – veszi vissza a szót Tölgyesi Zsuzsa. – Nézzük meg, hogyan tanulta a diák addig a szavakat és változtassunk rajta!” Azon nincs mit csodálkozni, ha a hagyományos “kiírom a szótárba a szavakat és utána megpróbálom bemagolni őket” módszer után nem sokkal a diák elfelejti a szavak nagy részét. Rengeteg kutatás igazolja, hogy egy óra múlva az új szavak 60 százaléka kiesik. Írjunk mondatokat.

Gyártsunk szókártyákat. Kössük az új szót a már meglévő ismereteinkhez. Millió technika van már, ami a memorizálást hatékonnyá teszi.

Ne arra koncentráljunk, hogy mit nem tudunk

Az a gond a nyelvérzéktesztekkel, hogy sok mindent nem mérnek, köztük azokat a hiedelmeket sem, melyekkel a felnőtt tanulók belekerülnek egy új tanulási helyzetbe. Nekem nem megy a nyelvtan, én nem értem meg soha a feltételes mód használatát, képtelen vagyok megjegyezni az új szavakat… A hiedelmek persze valós tapasztalatokon alapulnak, de ezek sokszor a nem megfelelő technikák alkalmazásának köszönhetőek.

A teszt nem méri a tanulási helyzetet sem. Milyen a tanár? Milyen környezetben zajlik a tanulás? Milyen szintre kell eljutni? Mire kell majd használnia az idegen nyelvet? Ezeknek mind közük van a sikerhez. Ha elfogadó, pozitív környezetben tanulunk, nőni fog a motivációnk, és végül a sikerélményünk is nagyobb lesz. Ne csak arra koncentráljunk, hogy mi mindent nem tudunk, hanem arra, hogy már mennyi mindent igen!

Forrás: NLCafé