Nyelvtanulás kisgyermekkorban

Amikor először láttunk a televízióban nyelvet tanuló csecsemőket, csak legyintettünk vagy szörnyülködtünk. Mára azonban gyakorivá vált a jelenség. Sok a vegyes házasság, a hosszabb-rövidebb ideig külföldön élő család, de a Magyarországon élő magyar szülők egy része is arra törekszik, hogy a csemete minél korábban belekóstolhasson egy idegen nyelvbe.

A segédeszközök és lehetőségek tárháza egyre bővül, van, aki saját maga igyekszik otthon különféle oktató-programokat használni, vagy foglalkozásra hordja, majd nemzetközi óvodába íratja a gyereket.

A jelenség eléggé új nálunk, ezért még tömeges méretekben nem látható, hová vezet ez a sok igyekezet. 

 

Csapdák és veszélyek

A korai nyelvtanulás – csakúgy, mint a babaúszás, zenei foglalkozás és egyéb fejlesztő foglalkozások – legfőbb veszélye, hogy túlságosan hamar órarend szerinti életmódra kényszeríti a kisgyerekeket. Célirányos tevékenységet és koncentrált figyelmet vár el a szülő abba az életkorban, amikor a gyermek legfontosabb feladata az lenne, hogy maga találjon elfoglaltságot és célt saját magának, és érdeklődése tárgyával annyi ideig és olyan módon foglalkozzon, ameddig és ahogyan ő szeretne. 

 

Soknyelvű Európa régen és ma

A korábban gyakran hangoztatott „tanulja meg először az anyanyelvét!” vélemény mintha egyre halkulna. Nem nehéz belátni, hogy ha a világ nagyobbik felén (Afrika, Ázsia, Kanada, Európa egyes országai) teljesen természetes a többnyelvűség, miért pont a mi agyunkat terhelné meg ez a feladat? De nem kell ilyen messzire menni. Elég, ha csak saját felmenőinkre gondolunk: minden családban akad néhány történet a sváb nagymamáról vagy a tót dédnagypapáról. 

Egy-két emberöltővel ezelőtt itt, Közép-Európában is magától értetődő volt, hogy az emberek több nyelvet használtak a napi tevékenységeik során: mást a sarki sváb fűszeresnél, mást a drótostóttal, mást a hivatalos ügyek intézésénél és esetleg mást otthon, a családban. 

 

Ártalmas az anyanyelvre?

A többnyelvűség persze csak legritkább esetben jelenti azt, hogy az ember ugyanolyan színvonalon érti és beszéli mindegyik nyelvét. Általában mindenkinek megvan a domináns nyelve, az, amelyikben igazán „otthon” érzi magát. Els Oksaar észt származású, Németországban élő nyelvész így vall személyes tapasztalatairól: „A fiam 29 éves, és már iskoláskora előtt megtanult négy nyelven: észtül, svédül, németül és angolul. Én is többnyelvűként nőttem fel, de az észtet tartom az anyanyelvemnek. Hamburgban is észtül beszélünk otthon, és ha egyszer csak elkezdenénk németül vagy svédül beszélni egymáshoz, az olyan lenne, mintha megváltoznának a köztünk lévő érzelmi viszonyok. Merevvé és távolságtartóvá válna minden. Mert már annak is jelzésértéke van, hogy melyik nyelven szólalunk meg.” 

Az érzelmi kötődések miatt mindenkiben személyes viszony alakul ki a beszélt nyelveihez. Ezért azt ajánlják egyes pszichológusok, hogy a szülők a mindennapokban a saját anyanyelvükön beszéljenek a gyermekükhöz, különben elveszhetnek olyan kötődési pontok, amelyek pótolhatatlanok. Ahol a két szülőnek nem ugyanaz az anyanyelve, természetes, ha mindketten saját nyelvükön szólnak a gyermekükhöz.

De mit tehetünk mi, a többiek, hogy a keserves nyelvtanulástól és a kudarcoktól megkíméljük a gyerekeinket, hogy olyan készségek alakuljanak ki bennük, amelyekkel az idegen nyelv használata természetessé válik? 

Ha nem tanításként fogjuk fel az idegennyelvi foglalkozást, hanem „körülvesszük” magunkat az idegen nyelvvel, akkor az hamarosan szinte magától válik második nyelvünkké. 

Ha együtt énekelünk, mesekönyveket olvasunk, később dvdket nézünk, nyaralásnál külföldi családokkal idegen nyelven beszélünk vagy bébiszittert hívunk, aki „csak játszik” a kicsivel, miközben a másik nyelven szól hozzá, akkor „oka” van annak, hogy miért nem magyarul beszélünk. 

 

Halmozott előnyök

Ha az anyanyelv kitüntetett szerepe megmarad, a második nyelv nemhogy hátráltatná, de valójában jótékony hatással is van rá: a kétnyelvű gyerekekben már egészen fiatalon tudatosulnak olyan nyelvi jelenségek, amelyekkel egynyelvű társaik csak az iskolában találkoznak. A több dimenzióban való létezés, a többféle nézőpont megismerése, a különböző nyelvi rendszerek elsajátítása olyan pluszt ad a fejlődő agynak, amely a tanulás és az élet számos területén segíthet majd. Azt általában mindenki elfogadja, hogy egy idegen nyelv elsajátítása megkönnyíti a további nyelvek tanulását. De talán kevesebben gondolnak arra, hogy mivel egy másik nyelv ismerete elősegíti az elemző gondolkodást, pozitív hatással van az intellektusra is. 

 

A legnagyobb hozadék

A korai nyelvtanulás „mellékhatása” lehet, ami nem csupán a gyermek jövője szempontjából fontos, hogy a szülő–gyerek kapcsolat jelenét teszi jobbá. Mert mi is történik a kisgyerekkori nyelvtanulás közben? Anya (vagy apa) és gyerek együtt van, közösen tevékenykednek. Mesekönyvet nézegetnek, más anyákkal (apákkal) és gyerekekkel találkoznak, énekelnek, mondókáznak, játszanak. örömteli időt töltenek együtt, amit mindkét fél szeret. Kell¬-e ennél több? Hisz így szülő és gyermek olyan közös élményekhez juthat, amely további kapocs lehet közöttük. Hogy mindeközben egy másik nyelvet használnak? Ez szinte mellékes dolog.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg.