Haladók lettünk, kitágul a világ

Végre új könyvet vehettünk, már nem kell a kezdő, vagy középhaladó angol tankönyvünket a táskánkba tuszkolnunk, hanem bátran, kifelé fordítva ékeskedhetünk vele, már a szomszéd lánya sem biggyeszti a száját lekicsinylően. Máris elértünk valamit. Kitartottunk.

Munkánkat siker koronázza, és ez közvetlenül is megnyilvánul az angol nyelvórákon. Bátran bekapcsolódunk a társalgásba, elmerjük mondani a véleményünket, jobban értjük a magnós feladatok anyagait. Megnövekedett a szókincsünk is. A vizsga előtti fázisban vagyunk. Ha a motivációs bázisunk elég szilárd, kitűztük magunk elé a lehetséges angol nyelvvizsga időpontját.

Érdeklődünk tanárunknál a nyelvvizsgák típusairól, követelményeiről. Elszántak lettünk.

Ebben a fázisban a nyelvtani kérdések végleges tisztázása mellett nagyon fontos az intenzív szókincsfejlesztés az oktatási folyamatban. A szavak tanulásának sok módja van. Sokan papírokra írják (egyik oldal magyar, a másik a célnyelv), forgatják és így ellenőrzik a tudásukat. Mások magnóra mondják, és még a kocsiban is ezt hallgatják. (Kényes kérdés, és ha nem jó a kiejtés? Egy berögzült hibát nagyon nehezen lehet korrigálni!) Megint mások, pedig keskeny szótárfüzetet használnak, és mindenhová magukkal viszik, folyamatosan ismételve.

Sokan felcímkézik a lakást, mindenhová papírokat ragasztva, kezdve a bútordarabokig. Néhányan programokat vesznek, ahol számítógépen kell gyakorolni, beírni, összekötni, behelyettesíteni stb. a szavakat. Mindegyik jó módszer, ha nekünk beválik. Egy szót többször (szakirodalom szerint minimum négy-ötször) kell látni és felismerni, alkalmazni, és ekkor válik aktívvá, előtte csak a passzív állományban létezik a tanítás során, tehát csak felismerjük, de alkalmazni még nem tudjuk beszédhelyzetben.

Hogy miként érhetjük el a passzív angol szókészletünk aktívvá válását, ráadásul nem fényévek múlva? Gyakori kérdés, többször elhangzott Kispest főútja mellett, a nyelvstúdióban is.

Több oldalról is meg kell „támadnunk” az adott szót. Ahogy megtanultuk, (lehetőleg vonzattal, rendhagyó alakkal, ugye emlékszünk a szövegtanulásról írottakra?), lehetőleg a következő angol órán próbáljuk meg alkalmazni, beleszőni a hét végéről szóló mondandókba. Pár nap után ismét vegyük elő a szótárfüzetet és ismételjük át, mert a felejtés a közvetlen memorizálás után a legnagyobb. Tartsunk ismétlő napokat a szótanulásban, ilyenkor ne tanuljunk újakat, csak nézzük át a múlt heti anyagot. Erre lehetőleg minden héten kerítsünk időt, a tanítás során ez nélkülözhetetlen.

Olvassunk a mi szintünkön lévő könyveket, (ld. az olvasási készségről írott szócikket) illetve vegyünk hangos könyveket, ahol magnókazettára, vagy CD-re mondják a regény tartalmát.

Kezdjünk filmeket is nézni, de ne a hírekkel kezdjük. Az angol hírekben nem fogjuk tudni megkülönböztetni a városok nevét a főnevektől, és pánikba esünk. Az információ túl gyors, nem is ismerjük még a hírek, az újságírás nyelvezetét. Kezdjük jól ismert, vagy éppen kedvenc filmekkel, ahol a történetet már ismerjük, és azon a nyelven nézzük meg a DVD-filmet, amelyiken tanulunk. Ugye ez nem a magyar? Könnyítésül feltehetjük az angol feliratot a képernyőre. Ha magyarul olvassuk a szöveget, egy pár percen belül elkalandozik a figyelmünk, és nem fogjuk a párbeszédeket figyelni. Teljesen felesleges időtöltés az oktatás folyamatában. Kényszerítsük magunkat, hogy az eredeti nyelven nézzük a filmet, ha az a célnyelvünk. Itt is érvényes a fokozatosság szabálya a tanítás során. A filmek megértése sokkal nehezebb, ha akciófilmről, tudományos filmről van szó, az előbbi a szlengek, az utóbbi, pedig a szakkifejezések áradata következtében. A történelmi angol filmek sokkal könnyebbek, a császárok, királyok és antik hősök, szép, jól érthető formában kifejezik gondolataikat, és puskaropogás sem nehezíti a figyelmet, mint háttérzaj.

Utána következnek a dokumentumfilmek, ahol a narrátor száját ugyan nem látjuk, de a képek, tájak, népcsoportok bemutatása, megkönnyíti a dolgunkat. Ne adjuk fel az első nehézségek után! Munkahelyünkön sincs még videótelefon, hogy mindent leolvashassunk a külföldi üzletfél szájáról. „Edzeni” kell a fülünket is, hogy lassan, napról napra könnyebben fogadja be az információt. Nem szabad türelmetlenkednünk, a szókincs gyarapítása és az angol filmek nézése meghozza a várva-várt hatást a tanítás során. Jobban fogjuk érteni a magnós feladatokat az órán, és nem szabad elfelejteni, hogy a hallás utáni megértés az angol nyelvvizsga része. Több időt vesz igénybe a fejlesztése, ezért sem szabad az utolsó pillanatra, a nyelvvizsga előtti hetekre hagyni.

Ahhoz is gyakorlat kell, hogy el tudjunk szakadni attól a gyakorlattól, hogyha nem értünk valamit, azonnal leragadunk, és képtelenek vagyunk tovább figyelni a szövegre. Magyarra próbálunk fordítani, szavakon, töredékeken gondolkozunk, pedig a beszélő már hat mondattal előrébb jár. Lemaradtunk, elveszítettük a fonalat. Ehhez kell a gyakorlat, rutin, hogy megtanuljunk átlendülni az ilyenkor beállt „agyi blokkoláson”, és máris a következő mondatra összpontosítsunk.

Az intenzív szótanulás és a jobb megértés egymás mellett jár, (cimborálnak) angol szókincsünk felszaporítása meghozza a gyümölcsét, könnyebb lesz a filmek, hírek megértése.  

Végezetül, haladó szinten beszerezhetünk egy egynyelvű értelmező szótárt is, ami azt jelenti, hogy a szavak magyarázata a tanult nyelven történik és nem magyarul. Rokon értelmű szavakkal, példamondatokkal, képekkel, vagy rajzokkal szemléltetik egy-egy angol szó jelentését. Szerintem rendkívüli módon hasznosak. Már alapfokú szinttől kaphatóak, nekünk a középfokú változat szükséges. Mindig üljünk le a könyvesboltban, és mielőtt kiadnánk egy jó pár ezer Forintot, tanulmányozzuk a szótárt. Keressünk példákat, olvassuk el a magyarázatot és próbáljuk megérteni. Többféle angol szótártípus létezik, van olyan is, amit az én diákjaim nem szeretnek, túl bonyolult nyelvezete és példái okán. Öt-hat szócikk elolvasása után döntsünk, megfelel-e a szótár az igényeinknek, világos, érthető-e. Csak utána vásároljunk. Az alaposság megtérül az oktatás folyamatában.