Mi a kultúrsokk?

Élet angol nyelvterületen

Közülünk sokan vágynak arra, hogy külhonban dolgozzanak, esetleg letelepedjenek. A letelepedés teljesen szubjektív élmény, megszámlálhatatlan pro és kontra vélemény szól erről, most inkább a néhány évig tartó külföldi munkavállalás alatt felmerülő nyelvi és kulturális problémákat taglaljuk, a munkajoggal kapcsolatosakat nem.

Legjobb módszer, ha biztos angol nyelvtudással megyünk, alapos oktatásban részesültünk, és alaposan utána olvasunk az adott ország kultúrájának, tehát felkészülünk. Ha ez nem lehetséges, mindenképpen olyan családnál, munkahelyen kezdjünk dolgozni, akik anyanyelvűek, így a munka során szép lassan megtanuljuk a nyelvet is. Nagyon fontos, hogy a kint eltöltött évek alatt is haszonelvűen gondolkozzunk az angol nyelv tekintetében, és keressünk egy nyelviskolát, vagy egy angol tanárt, ahol foglalkoznak velünk. A tanítás-tanulás folyamata nem állhat meg. Sokan az Egyesült Államokban ingyenes angol nyelvtanfolyamon vettek részt, amit a közkönyvtárak szerveztek. Érdemes utánanézni.

Ne vesztegessük el az oktatás drága éveit, hogy csak a konyhanyelvet sajátítjuk el, mert ha hazajöttünk és angol nyelvvizsgát teszünk, az itteni munkaerőpiacon is megnőnek az esélyeink. A munkáltatók szeretik a sok tapasztalattal rendelkező jelentkezőket.

Bevándorló családoknál, külföldi közösségekben begyakorolt rossz fordulatok, és pontatlanság nagyon visszaveti esélyeinket az angol nyelvvizsgán. Az sem a sikerhez vezető út, ha egész nap alig beszélünk az adott nyelven és este, a szabad időnkben csak magyarokkal társalgunk. Ilyenkor, ha nem tudunk gyakorolni, ne várakozzunk, azonnal kezdjünk nyelviskolát keresni.

Be kell illeszkednünk egy másfajta szokás- és jogrendszerbe, amit a nyelvi korlátok még nehezítenek. Jobb a helyzet, ha barátok, rokonok segítenek bennünket, de ha egyedül maradtunk, akkor sem kell kétségbe esnünk.

Ne rohanjuk le a háziakat, új kollégáinkat, hagyjunk időt arra, hogy megismerjenek, és a kezdeti visszahúzódás felszívódjon. Ne akarjunk életre szóló barátságokat kötni a második héten, mert nem fogják értékelni az erőfeszítéseket. Ez a kultúrsokk, két nép teljesen eltérő magatartása miatt kialakult űr, megdöbbenés és elutasítás.  Lehet, hogy otthon, a tanítás alatt, nem is került szóba. Tartsunk távolságot, ne lépjünk be a személyes terükbe, vagyis túl közel hozzájuk, véletlenül se érdeklődjünk a fizetésükről és a bankszámlájukról.

Az angolok tartózkodóbbak, értékelik viszont, ha a külföldi nem tolakszik, furakszik, hogy a közelükbe férkőzhessen. A kutyájukról, időjárásról és sportról egy bizonyos idő után szívesen elbeszélgetnek, én a politikai kérdéseket sem erőltetném. (Bővebben: tanfolyamaink anyagában, Kispest, Ady Endre út 106.)

Egyszer, angol tanároknak tartott oktatás során Londonban, városnézés közben, a programot szervező angol úriember megmutatta azt az üzletet, ahol pályája kezdetén dolgozott. Óvatlanul megkérdeztem, hogy mivel foglalkozott, de nem válaszolt. A kérdés megismétlése után is elutasító csöndbe burkolózott. Nem tartozott ránk életének az a szakasza. Megértettem és többet nem forszíroztam. (Persze, rájöttem, hogy menet közben nem süketült meg, és a kérdést is szabatosan tettem fel, tehát megértette.)

Amerikában barátságosabbak az emberek, kevésbé visszahúzódóak, diákok, angol tanár kollégák jó tapasztalatokról számoltak be az ott eltöltött évekkel kapcsolatban.