A nyelvtanulás apró mesterfogásai

Szótanulás, a felejtési görbe, az ismétlés fontossága

Egy pár egyszerű tanulási technikát szeretnék megemlíteni, amik segíteni szoktak, hogy a kezdeti lelkesedés tovább tartós maradjon az oktatás egész ideje alatt.

A ráfordítandó időről már beszéltünk, a napi nyelvórán eltöltött időt otthon is meg kell ismételnünk, hogy a tanítás eredményes legyen. Nem elég azonban az, ha heti egyszeri alkalommal járunk órákra, hogy az utolsó napon, az óra előtt gyorsan összecsapjuk az angol házi feladatot. Hat nap kiesés nagyon sok a tanítás folyamatában, a közbeeső időszakban ugrásszerűen megnő a felejtés mértéke. Jobb megoldás, még ha kevés időnk is van, hogy naponta, legalább fél órára elővesszük az angol órai anyagot, átnézzük, a hét közepe felé megírjuk a házi feladatokat, és az utolsó egy-két napon még ismétlésre is marad idő.

Szavakat nagyon sokféleképpen lehet tanulni. Szótárba írjuk, vagy nem, igazán nem lényeges, az viszont igen, hogy sokszor vegyük elő, és a tömegközlekedés holt ideje alatt is tanuljunk, olvasgassunk. Képes szótárak nagy választékban a rendelkezésünkre állnak, aki vizuális típus, szereti forgatni őket, a tanítás-tanulás folyamatában nélkülözhetetlenek.

A szavak az első időben elszigetelten léteznek az agyban, nincs asszociációs kapcsolat köztük. Idővel, ahogy egyre többet tudunk, kialakulnak a szavak közti kapcsolatok, a hidak, amikor már felismerjük az angol igét, mert a főnévi alakot már megtanultuk. Ehhez egy kis türelemre van szükség, de ha sokat forgatjuk a füzeteinket, könyveinket és a tanárok által adott fénymásolatokat, hamarabb elkövetkezik, hogy megértjük az angol szövegeket, olvasmányokat, a tanítás folyamata „beérik”.

Kezdetben minden egyszerűnek tűnik, és határtalanul lelkesek vagyunk. Vonz az újdonság és a kihívás varázsa. Elkövetkezhet az, hogy úgy érezzük platóra kerültük, ami azt jelenti, hogy egyenesen haladunk és nem érezzük a fejlődést az oktatás során. Ez csak egy pillanatnyi állapot, mindenkinél máskor következik, például álkezdők esetében, amikor már nem élnek abból a tudásból, amit régről hoztak magukkal, elbátortalanodnak, elkeserednek. Egy új, nehezen érthető nyelvtani probléma, vagy a szavak áradata is kiválthatja megdöbbenésünket. Erre csak egyfajta megoldást tudok javasolni, a tanítás során beigazolódott. Tanulni és még többet tanulni. Azért is megmutatni, hogy nem győzött le bennünket az a fránya igeidő, vagy a szavak dzsungelében is kiismerjük magunkat. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, mindenkivel megtörtént, senki sem kivétel. Ne hasonlítgassuk magunkat a csoporttársainkhoz, mindenkinek egyéni fejlődési üteme van az oktatás során, tehát saját magához kell mérnie a haladást. A hasonlítgatás, vetélkedés, csak akkor jó, ha pozitív irányba, még több tanulás felé terel bennünket, és nem elkeserít, és feladásra ösztönöz.

A nagy döntést már meghoztuk. Befizettünk az angol tanfolyamra, elkéredzkedtünk a munkahelyünkről, megszerveztük a gyerekek felügyeletét.  (Többlet terhet nem vállall senki, mert Kispest központjában  találhat ránk.) Miért pont most adnánk fel? Minden jel a siker irányába mutat, ha hiszünk magunkban.